Az üreshordozó díjrendszer vizsgálata

Az üreshordozó-díjak rendszere (a továbbiakban: ÜHD-rendszer, angolul: private copying levy, a kontinentális jogrendszerekben private copy remuneration, más nyelveken különféle elnevezésekkel) arra a vélelemre épül, hogy az üres adathordozó eszközök egy jelentős részét a végfelhasználók jogvédett, szerzői jogi értelemben vett magáncélú másolatok készítésére és tárolására vásárolják. A szerzői jogi védelem alá tartozó ilyen másolatok száma tízmillárdos nagyságrendű, ezért a szerzői jog rendszerének nemzetközi és nemzeti szintje is kifejezetten megengedi a magáncélú másolásnak a szerzői jog kizárólagos engedélyezési elvétől eltérő kezelését. Ennek feltétele az Európai Gazdasági Társulás tagállamaiban az, hogy a kizárólagos hasznosítás joga alóli felmentésért cserébe a szerzői és szomszédos jogi jogosultak megfelelő mértékű ellentételezést kapnak. Ennek az ellentételezésnek a formája az ÜHD-rendszer keretében általány jelleggel megvalósított, törvényi úton biztosított jogosítás, amit 1983 óta Magyarország, az EGT majdnem miden tagállama, és eltérő tartalommal az Egyesült Államok, Kandada és Japán is végez.

Az ÜHD rendszerek világszerte széles körben elterjedtek az elmúlt negyven évben. Az Európai Unió 2001-ben, az Információs Társadalomról szóló (InfoSoc-) irányelvben harmonizálta a szinte minden tagállamban működő ÜHD-rendszereket. A jogharmonizáció alapfogalma a méltányos ellentételezés (fair compensation), ami a magáncélú másolás kivételes engedélyezését megfelelő mértékű átalánydíjas ellentételezéshez köti, amely átalányjellegéből fakadóan szükségszerűen közös jogkezelés útján érvényesíthető. A nemzeti szerzői jogi rendszerek sajátosságait is figyelembe vevő jogharmonizácó absztrakciós foka, valamint a magáncélú másolás technikájában történt jelentős technológiai újdonságok (a digitális másolás, az adattömörítés és valós idejű kitömörítés, az internetes fájlcserélés lehetősége) a magáncélú másolással kapcsolatos jogalkalmazás folyamatosan megújító értelmezését tették szükségessé az előző évtizedben, ami Európa-szerte, így Magyarországon is jelentős jogvitákhoz vezetett. Ennek eredményeként a közösség jog értelmezésére jogosult Európai Bíróság elé is kerültek ÜHD-ügyek. Ezek az ügyek különösen előtérbe helyezték az egyébként meglehetősen sokszínű ÜHD-rendszerek díjainak, kiosztott kompenzációjának európai szintű összehasonlítását.

Jelen tanulmány a ProArt megbízásából azzal a céllal készült, hogy áttekintést nyújtson a magáncélú másolás technológiai és piaci adottságainak átalakulásáról, az erről folyó szakirodalmi vitáról. Az elmúlt években kialakult nemzetközi szakirodalmi álláspontok és Európai Bírósági joggyakorlat tükrében adjon képet a hazai díjak mértékéről és megalapozottságáról az Artisjus által felvett, tárolt adatok és a piaci adatok összevetésével, különös tekintettel a díjak mértékének nemzetközi összevethetőségére. Kifejezett megrendelői igényként fogalmazódott meg a díjrendszert érintő kritikák feldolgozása, különös tekintettel arra, hogy maga a díjrendszer okozhat-e torzulásokat a díjrendszerbe bevont eszközök (üreshordozók, különféle eszközök) magyarországi piacán. Annak a feltételezésnek/vélelemnek a cáfolását/megdöntési módját, miszerint egy üreshordozót szerzői jogi védelem alá tartozó művek másolására használnak, a uniós és magyar jogszabályok tartalmazzák, ezért ezzel jelen tanulmány nem foglalkozik. Ezzel szemben önálló témaként merült fel a magyar szerzői jogi szabályozásban idén először alkalmazott, az inflációt meghaladó díjmérték kormány jóváhagyáshoz kötésének problémaköre.

Jelen tanulmány a magyarországi ÜHD-rendszer jobb közgazdasági megalapozását szolgálótanácsadói munka részeként, annak nem kizárólagos céljaként jött létre.

A tanulmány végső, formai szerkesztésének kelte: 2013. 05.13-15. A szerkesztés nem érinti, hogy a tanulmány a 2012. decemberig rendelkezésre álló források alapján készült.

A tanulmány teljes terjedelmében elolvasható és letölthető itt:

• Antal Dániel: Az üreshordozó díjrendszer vizsgálata